Megtanultuk, mindig van lejjebb. Hiába hisszük, ennél már nem lehet, újra és újra kiderül, lehet. Amikor elindult a metrópótlás, sikerült olyan tartózkodó konténert kihelyezni Újpesten, amelyikben szó szerint a WC előterében volt a tartózkodó, ide lehetett bemenni két forduló között, itt lehetett eltölteni a műszaki pihenőt, de itt lehetett akár enni is. Sok jó ember kis helyen is elfér alapon, ki az asztal mellett ült és evett, ki pedig az ajtó túloldalán végezte a dolgát. Aki ezt kitalálta, azt gondolhatta, jó ezeknek így is! Hetekbe telt, míg sikerült kijárni egy másik konténer kihelyezését.

Nem sokkal volt jobb a helyzet tavaly, mikor a körúti villamospótlónál kellett hangot adni a dolgozók elégedetlenségének. Ott más megoldáshoz folyamodott a területért felelőtlen felelős döntéshozó. Nyilván volt kitől tanulnia, amolyan „ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.” alapon még lehetetlenebb feltételekkel kellett a beosztott járművezetőknek megküzdeniük, állhattak a kánikulában a napon, ázhattak az esőben, utazhattak villamossal a tartózkodóig, míg a váltás szabálytalanul furikázott a szerelvénnyel.

Persze, nem feltétlenül kellett pótlás ahhoz, hogy emberhez méltatlan állapotok uralkodjanak egy pihenőben, elég csak a Közvágóhíd végállomásra gondolni. Hemzsegtek csótányok, patkányok, kosz és rohadás fogadta a munkavállalókat az „épületbe” lépve. Bizonyára kínos lehetett a munkáltatónak a felhajtás, amit rendeztünk, mert azóta érdekes módon rohamsebesen sikerült felújítani a tartózkodót. Megszoktuk, a dolgozókat fenyegetik, bírságolják, ahol érik, bizonyára csupán jobbító szándékkal, hogy tanuljanak belőle. De vajon ki kéri számon azt a döntéshozót, aki ezt meg erte tenni:

Rabszolgatörvény

Időközben a parlament stílszerűen botrányos körülmények között elfogadta a rabszolgatörvénynek is nevezett Munka törvénykönyve módosítást. Szakszervezetünk sok helyen szót emelt ellene, mind önálló, mind pedig a Magyar Szakszervezeti Szövetség, mint konföderáció tagjaként. A MASZSZ szervezte meg a december 8-i tüntetést, ahol tízezres tömegben tiltakoztunk mi is a javaslat elfogadása ellen.

Előzmény

Környei Éva, a BKV Zrt. jogi- és humánpolitikai igazgatója a közelmúltban nyilatkozott egy újságnak, s a tartalom több lapban és internetes portálon is elterjedt. A „hallgattassék meg a másik fél is” – ez esetben a munkavállalókat képviselő szakszervezetét – elv alapján engem is megkérdezett jó néhány újságíró. Módom volt hát kifejteni az igazgatóasszony állításaitól merőben eltérő álláspontomat. Erre aztán a BKV sajtóosztálya reagált, nyilvánvalóan azért ők, mert az igazgatóasszony ezt az igen alacsony színvonalúra sikeredett írásos reagálást már nem vállalta. A cáfolatnak szánt közlemény egyszerűen értékelhetetlen, pontatlanságokat, téves vagy szándékosan torzított állításokat tartalmaz, s egyértelmű, hogy egyetlen célja a szakszervezet és a hangját emelni bátorkodó vezetőjének a lejáratása. Én ennek állok elébe. Egyúttal megosztom saját, részletesen alátámasztott állításaimat, érveimet.

Olvasom a BKV sajtóközleményét (megtalálható a BKV honlapján). Cáfolnak. Csak az az érdekes, a leírt szavakkal ellentétben nem az EKSZ állításait, hanem saját eddigi nyilatkozataikat. Bármennyire is sajnálatos, hogy kivonultak a bruttó 400 ezres ajánlatból, mégis azt kell mondjam, ez már egy fokkal jobb, mint amit eddig tettek. Idáig ugyanis azt próbálták elhitetni a buszvezetői hirdetésre jelentkezőkkel, valóban bruttó 400 ezer Ft-ot fognak keresni, amint elkezdenek a vállalatnál dolgozni. Idézem a hirdetés szövegét:

Előre bocsátom, az írásomban emlegetett bruttó 400 ezer Ft, melyet a BKV az új dolgozóknak ajánl, nem tévesztendő össze sem a BKV jelenlegi alkalmazottainak bérátlagával, sem a jelenlegi autóbuszvezetők bérének átlagával! Az elsőbe ugyanis teljesen eltérő munkaterületek vannak besorolva, a másodikat pedig elvileg nem érheti el egy új dolgozó bére. Vagy mégis? Ebben az írásomban erre keresem a választ.

A bliccelő pert nyert a BKK ellen. Sokan emiatt már a vezérigazgató fejét, pontosabban lemondását, leváltását követelik. A bíróság szerint ugyanis jogsértően magas a jegyárhoz képest a 92-szeres bírság aránya.

De nézzük, hogy is alakul ki a 92-szeres bírság (32 ezer Ft)! Tisztelt bliccelő feledékeny, meg aztán a megszokás is arra inspirálja, ne kezeljen jegyet felszállás után. Nagy feledékenységéből a fehér hollóként megjelenő jegyellenőr rángatja ki, figyelmeztetve hősünket szórakozottsága következményeire, mellékelve egy postai csekket is, amely az emlékezetet hivatott éberen tartani.