Elfogynak a szavak...
Megtanultuk, mindig van lejjebb. Hiába hisszük, ennél már nem lehet, újra és újra kiderül, lehet. Amikor elindult a metrópótlás, sikerült olyan tartózkodó konténert kihelyezni Újpesten, amelyikben szó szerint a WC előterében volt a tartózkodó, ide lehetett bemenni két forduló között, itt lehetett eltölteni a műszaki pihenőt, de itt lehetett akár enni is. Sok jó ember kis helyen is elfér alapon, ki az asztal mellett ült és evett, ki pedig az ajtó túloldalán végezte a dolgát. Aki ezt kitalálta, azt gondolhatta, jó ezeknek így is! Hetekbe telt, míg sikerült kijárni egy másik konténer kihelyezését.
Nem sokkal volt jobb a helyzet tavaly, mikor a körúti villamospótlónál kellett hangot adni a dolgozók elégedetlenségének. Ott más megoldáshoz folyamodott a területért felelőtlen felelős döntéshozó. Nyilván volt kitől tanulnia, amolyan „ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.” alapon még lehetetlenebb feltételekkel kellett a beosztott járművezetőknek megküzdeniük, állhattak a kánikulában a napon, ázhattak az esőben, utazhattak villamossal a tartózkodóig, míg a váltás szabálytalanul furikázott a szerelvénnyel.
Persze, nem feltétlenül kellett pótlás ahhoz, hogy emberhez méltatlan állapotok uralkodjanak egy pihenőben, elég csak a Közvágóhíd végállomásra gondolni. Hemzsegtek csótányok, patkányok, kosz és rohadás fogadta a munkavállalókat az „épületbe” lépve. Bizonyára kínos lehetett a munkáltatónak a felhajtás, amit rendeztünk, mert azóta érdekes módon rohamsebesen sikerült felújítani a tartózkodót. Megszoktuk, a dolgozókat fenyegetik, bírságolják, ahol érik, bizonyára csupán jobbító szándékkal, hogy tanuljanak belőle. De vajon ki kéri számon azt a döntéshozót, aki ezt meg erte tenni: