Megtanultuk, mindig van lejjebb. Hiába hisszük, ennél már nem lehet, újra és újra kiderül, lehet. Amikor elindult a metrópótlás, sikerült olyan tartózkodó konténert kihelyezni Újpesten, amelyikben szó szerint a WC előterében volt a tartózkodó, ide lehetett bemenni két forduló között, itt lehetett eltölteni a műszaki pihenőt, de itt lehetett akár enni is. Sok jó ember kis helyen is elfér alapon, ki az asztal mellett ült és evett, ki pedig az ajtó túloldalán végezte a dolgát. Aki ezt kitalálta, azt gondolhatta, jó ezeknek így is! Hetekbe telt, míg sikerült kijárni egy másik konténer kihelyezését.

Nem sokkal volt jobb a helyzet tavaly, mikor a körúti villamospótlónál kellett hangot adni a dolgozók elégedetlenségének. Ott más megoldáshoz folyamodott a területért felelőtlen felelős döntéshozó. Nyilván volt kitől tanulnia, amolyan „ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.” alapon még lehetetlenebb feltételekkel kellett a beosztott járművezetőknek megküzdeniük, állhattak a kánikulában a napon, ázhattak az esőben, utazhattak villamossal a tartózkodóig, míg a váltás szabálytalanul furikázott a szerelvénnyel.

Persze, nem feltétlenül kellett pótlás ahhoz, hogy emberhez méltatlan állapotok uralkodjanak egy pihenőben, elég csak a Közvágóhíd végállomásra gondolni. Hemzsegtek csótányok, patkányok, kosz és rohadás fogadta a munkavállalókat az „épületbe” lépve. Bizonyára kínos lehetett a munkáltatónak a felhajtás, amit rendeztünk, mert azóta érdekes módon rohamsebesen sikerült felújítani a tartózkodót. Megszoktuk, a dolgozókat fenyegetik, bírságolják, ahol érik, bizonyára csupán jobbító szándékkal, hogy tanuljanak belőle. De vajon ki kéri számon azt a döntéshozót, aki ezt meg erte tenni:

Rabszolgatörvény

Időközben a parlament stílszerűen botrányos körülmények között elfogadta a rabszolgatörvénynek is nevezett Munka törvénykönyve módosítást. Szakszervezetünk sok helyen szót emelt ellene, mind önálló, mind pedig a Magyar Szakszervezeti Szövetség, mint konföderáció tagjaként. A MASZSZ szervezte meg a december 8-i tüntetést, ahol tízezres tömegben tiltakoztunk mi is a javaslat elfogadása ellen.

Előzmény

Környei Éva, a BKV Zrt. jogi- és humánpolitikai igazgatója a közelmúltban nyilatkozott egy újságnak, s a tartalom több lapban és internetes portálon is elterjedt. A „hallgattassék meg a másik fél is” – ez esetben a munkavállalókat képviselő szakszervezetét – elv alapján engem is megkérdezett jó néhány újságíró. Módom volt hát kifejteni az igazgatóasszony állításaitól merőben eltérő álláspontomat. Erre aztán a BKV sajtóosztálya reagált, nyilvánvalóan azért ők, mert az igazgatóasszony ezt az igen alacsony színvonalúra sikeredett írásos reagálást már nem vállalta. A cáfolatnak szánt közlemény egyszerűen értékelhetetlen, pontatlanságokat, téves vagy szándékosan torzított állításokat tartalmaz, s egyértelmű, hogy egyetlen célja a szakszervezet és a hangját emelni bátorkodó vezetőjének a lejáratása. Én ennek állok elébe. Egyúttal megosztom saját, részletesen alátámasztott állításaimat, érveimet.

Olvasom a BKV sajtóközleményét (megtalálható a BKV honlapján). Cáfolnak. Csak az az érdekes, a leírt szavakkal ellentétben nem az EKSZ állításait, hanem saját eddigi nyilatkozataikat. Bármennyire is sajnálatos, hogy kivonultak a bruttó 400 ezres ajánlatból, mégis azt kell mondjam, ez már egy fokkal jobb, mint amit eddig tettek. Idáig ugyanis azt próbálták elhitetni a buszvezetői hirdetésre jelentkezőkkel, valóban bruttó 400 ezer Ft-ot fognak keresni, amint elkezdenek a vállalatnál dolgozni. Idézem a hirdetés szövegét:

Előre bocsátom, az írásomban emlegetett bruttó 400 ezer Ft, melyet a BKV az új dolgozóknak ajánl, nem tévesztendő össze sem a BKV jelenlegi alkalmazottainak bérátlagával, sem a jelenlegi autóbuszvezetők bérének átlagával! Az elsőbe ugyanis teljesen eltérő munkaterületek vannak besorolva, a másodikat pedig elvileg nem érheti el egy új dolgozó bére. Vagy mégis? Ebben az írásomban erre keresem a választ.

A bliccelő pert nyert a BKK ellen. Sokan emiatt már a vezérigazgató fejét, pontosabban lemondását, leváltását követelik. A bíróság szerint ugyanis jogsértően magas a jegyárhoz képest a 92-szeres bírság aránya.

De nézzük, hogy is alakul ki a 92-szeres bírság (32 ezer Ft)! Tisztelt bliccelő feledékeny, meg aztán a megszokás is arra inspirálja, ne kezeljen jegyet felszállás után. Nagy feledékenységéből a fehér hollóként megjelenő jegyellenőr rángatja ki, figyelmeztetve hősünket szórakozottsága következményeire, mellékelve egy postai csekket is, amely az emlékezetet hivatott éberen tartani.

Utasok nélkül közlekedő buszok, kizsigerelt és kifosztott járművezetők, teljes káosz jellemzi az agglomerációs szolgáltatást, mióta azt a Volánbusz átvette a BKV-tól. Mára eljutott oda a helyzet, hogy az idei, 15 %-osnak hazudott bérfejlesztés ellenére a dolgozók annyit kapnak csupán, mint az emelés előtt, köszönhetően a kizsákmányoló állami vállaltnak, valamint a helyi, hagyományos volános szakszervezetnek.

A 2014-ben elindított, a diktátor Orbán ötlete nyomán kitalált torz rendszer kiteljesedni látszik, Budapest és közvetlen vonzáskörzete alaposan megsínylette az átalakítást. Mindennek ellenére, ismerve a Magyarországon jelenleg uralkodó állapotokat, korántsem gondolom, hogy elértük volna a szakadék alját.

Nagyon (m)elegünk van!

Minden tiszteletem a munkavállalóké, akik helyt álltak ebben a rendkívüli melegben. Tetszik, nem teszik, komolyan kell vennünk a klímaváltozást, amelynek következtében átértelmeződik a hőség fogalma is. Brutálisan forró napokat éltünk át, s csak reméljük, hogy túl vagyunk az idei legdurvább kánikulai hullámon. Sajnos fel kell készülnünk rá, hogy ez a jelenség gyakoribbá, sőt rendszeressé válik a következő években. Emberek vagyunk, nem gépek. Ezt nem lenne szabad elfelejteniük azoknak sem, akik felelős döntéseket hoznak, akár éppen a kánikulában végzett munka körülményeiről. A XXI. században azt gondolnánk, egy modern európai kultúrában az ember az érték, a humánum az első számú szempont.

Levelemet BKV munkavállalóként írom, de akár magánemberként is írhatnám. Sok keserűség gyűlt bennem össze az elmúlt években, amelyeken talán érdemes lenne Önnek is elgondolkodnia és saját lelkiismerete szerint cselekednie.Tudja, én már 33 éve dolgozom ennél a cégnél, de a lehető legrosszabb véleményem alakult ki a jelenlegi stílusban működő vezetésről.A kritikákat senki nem szereti – többek között én sem –, de legalább őszintének tartom, ha azt egyenesen a szemembe mondják. Azzal ugyanis tudok mit kezdeni. Azt viszont nagyon elítélem, ha valaki nem vállalja a véleményét, hátulról támad és alattomosan keresi a fogást bizonyos, számára kellemetlen embereken. Előrebocsátom: ami nem inge ne vegye magára!

Kedves Tibor!

Neked írok, Tibor, de sokan olvassák majd. Nem baj, nincsenek titkaim. Közös titkaink pedig végképp nincsenek. Bár Te inkább a jogi igazgatódon keresztül üzensz, hidd el, jó néha közvetlenül beszélgetni, ha szót akarunk érteni egymással. Persze csak akkor, ha ez a cél. Amennyiben nem, akkor üzengessünk.

Azt hiszem, rossz az út, amin jársz. Értem én, megmondják, mit kell tenned, de csak ott van az az átkozott tükör, amibe olykor belenézel. Belenézel? Vagy a dolgozók is ott vannak. Nekik belenézel a szemükbe? Bele tudsz nézni? Azok után, ami történt, mióta magadra vállaltad ezt a szép feladatot, vezérigazgatója, majd elnöke is lettél egy személyben a BKV-nak. Ez nyilván komoly dolog, nagy feladat, nagy megtiszteltetés is egyben. Szépen gyarapodsz is, mármint anyagilag. Ez persze a Te dolgod, de mivel közpénzből történik, mégse magánügy. Ennek a dolgozók örülnek és büszkék is szeretnének lenni Rád. De vajon lehetnek-e? Vajon elvárható-e, hogy ez a vágyuk beteljesüljön?